Az ISO 22000:2005 szabvány megjelenésével többen annak alkalmazásának rohamos elterjedését vártuk. Erre azonban ez idáig nem került sor. Felmerül a kérdés: szüksége van az élelmiszeriparnak
újabb követelményrendszerre?

Élelmiszer-biztonsági helyzetkép A RASFF (Rapid Alert System for Food and Feed – Élelmiszerek és Takarmányok Gyors Riasztási Rendszere) 1999-ben történt létrehozásával és hazánknak a rendszerhez 2004-ben bekövetkezett csatlakozásával nőtt az élelmiszer-ágazat belső kommunikációjának hatékonysága. A rendszer célja, hogy gyors információáramlást biztosítson az egyes tagállamok között az emberi egészséget és az állatok egészségét veszélyeztető termékekkel kapcsolatos intézkedésekről. Ezáltal csökken annak a lehetősége, hogy az előírásoknak nem megfelelő termékkel (élelmiszerrel) közvetlen kapcsolatba kerüljön a fogyasztó. A 2006. évi adatok alapján a bejelentések 96%- a élelmiszerekre vonatkozott, mindösszesen 4%-ot tett ki a takarmányokkal kapcsolatos bejelentések száma. Az esetek 45%-a az EU határán történő visszautasítás volt. Az élelmiszer-eredetű bejelentések leggyakoribb oka a kémiai szennyeződés (nehézfémek, adalékanyagok, ipari szennyezőanyagok, állatgyógyászati készítmények és növényvédő szerek stb.) volt 2006-ban. 2006-ban összesen 88 magyar vonatkozású
esetben kellett intézkedniük a hazai felelős hatóságoknak. Ezen termékeket
• más tagországban, vagy harmadik országban
állították elő, és Magyarországon értékesítették, vagy tettek kísérletet az értékesítésre;
• Magyarországon állították elő, és innen értékesítették
külföldre;
• más országban állították elő és kísérelték meg
értékesítését magyar vállalkozás közvetítésével.


Fenti esetek több mint egyharmadát (32) Magyarország 56 esetet más tagállam jelentett a RASFF rendszeren keresztül. A riasztási események 2005-ig mutattak növekedést mind az EU, mind pedig Magyarország tekintetében. Azonban ennek ellenére semmi okunk, hogy elbizakodottak legyünk, tekintve a hazai, élelmiszer-biztonságban érintett hatóságok jelentéseit. Az ÁNTSZ nyári idegenforgalmi – elsősorban a vendéglátás területén végzett – ellenőrzései során tapasztalt leggyakoribb hiányosságok a következők voltak:
• lejárt minőség-megőrzési, illetve fogyaszthatósági
idejű termékek forgalmazása;
• mosogatási technológia hiányosságai;
• a szakosított tárolás követelményeinek be
nem tartása;
• kézmosás és -fertõtlenítés tárgyi feltételeinek
hiánya;
• a helységek általános állagának kifogásolhatósága
a lefagyasztott ételek jelölésének hiányosságai.

A Mezőgazdasági és Szakigazgatási Hivatal területi egységeiben az alábbi jellemző hiányosságokat tapasztalta:
• Feldolgozó üzemek esetében a beszállítók járványtani igazolásában, a hűtési lánc biztosításánál, illetve a melléktermékek kezelésénél tapasztaltak hiányosságokat.
• A kereskedelmi egységek ellenőrzése során a leggyakoribb hibák a jelölési nem-megfelelőségekből, lejárt fogyaszthatósági/minőség- megőrzési idejű termékekből adódtak. A vizsgált élelmiszertételek 1,3%-a volt kifogásolható, és mintegy 44 tonna élelmiszert vontak ki a forgalomból.
• A vizsgált zöldségek, gyümölcsök 5,3%-ában találtak határértéket meghaladó növényvédőszer- maradékot, illetve nem engedélyezett növényvédőszer hatóanyagot.



Ezek azok az adatok, információk, amelyeket az átlagos fogyasztó – ha nem érez különösebb elhivatottságot a téma iránt – meg sem ismer. Nézzük meg most az idei és az elmúlt év azon incidenseit, amelyek rávilágítanak az élelmiszer-biztonság bizonytalan helyzetére (élelmiszer-biztonsági incidenseknek nevezzük azon eseteket, amelyeket a médián keresztül a nagy nyilvánosság is megismer és amelyeknek során komoly egészségkárosodást vált ki az adott élelmiszer fogyasztása, vagy ennek lehetőségét hordozza magában.): 2007. augusztus – dioxinnal szennyezett guar gumi; Lehetséges egészségügyi kockázatok: rákkeltő hatás, immun- és idegrendszer károsítás; Veszélyeztetettek: a teljes lakosság. 2007. augusztus – tömeges ételfertőzés a Hungaroringen; Megbetegedések száma: 14 felnőtt és gyermek. 2007. március – a hatósági állatorvosok másfél tonna lejárt szavatosságú és 50 kilogramm átcímkézett hústermékre bukkantak; Lehetséges egészségügyi kockázatok: ételmérgezés, ételfertőzés; Veszélyeztetettek: a teljes lakosság. 2006. december – nagy mennyiségű (~100 tonna) lejárt szavatosságú termék(fagyasztott hús, készétel, tojás, lekvár, csokoládé stb.) átcsomagolása; Lehetséges egészségügyi kockázatok: ételmérgezés, ételfertőzés; Veszélyeztetettek: a teljes lakosság.
2006. november – határértéket meghaladó (12,5- szeres) kumarin tartalmú fahéjas termékek; Lehetséges egészségügyi kockázatok: májkárosító, véralvadásgátló hatás; Közvetlen veszélyeztetettek: kisgyermekek. Mindannyian tudjuk, hogy igen sok, munkáját elhivatottsággal végző szervezet (a többség) tevékenykedik az élelmiszer-ágazatban Magyarországon. Azonban a fenti számokat és eseteket tekintve joggal bizonytalanodunk el, ha leemelünk egy terméket a polcról, betérünk egy vendéglátóhelyre. Napjainkra jogszabályi előírások megszámlálhatatlan sokaságával dúcoltatják alá biztonságérzetünket. Bár ezek követendő eljárásként szolgálnak, nem helyettesíthetik a kiegyensúlyozott termelői és fogyasztó magatartást. A kétségtelenül szükséges megelőzési feladatokat elnagyoljuk, és inkább szabályokkal bástyázzuk körül magunkat, vagyis a szabályok betartásának ellenőrzésére fordítunk nagyobb munkát Holott mennyivel egyszerűbb feladat lenne egy szisztematikusan felépített rendszert működtetni úgy, hogy annak követelményei a mindennapi feladataink teljesítése során kielégítést nyerjenek.

Élelmiszer-biztonsági rendszerszabványok alkalmazásának tendenciái
Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan adatbázis, amely tartalmazza a Magyarországon bejegyzett, valamely élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerszabvány alapján tanúsított szervezeteket. Ezzel a ténnyel önmagában nincs is probléma, ugyanis az adatbázis meglehetősen öncélú lenne, és jelen cikkhez hasonló tendenciák elemzésén túlmenően nem sok célt szolgálna. Ha egy adott társaságról kívánjuk kideríteni, hogy rendelkezik- e tanúsított rendszerrel, azt a minősítést végző szervezetek megkérdezésével, vagy magával a társasággal való kapcsolatfelvétel során könnyen megtehetjük. Így a valamely élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerszabvány (IFS – International Food Standard, BRC – British Retailer Consorcium, ISO 22000) szerinti tanúsításokra az akkreditációval rendelkező szervezetek megkeresésére volt szükség.
Az információk megadására felkért 11 tanúsító szervezet közül 7 szolgáltatta a kért adatokat, s ezen szervezetek közreműködéséért a szerzõ
ezúton is köszönetét fejezi ki.

A következőkben részletezett elemzés így ezen tanúsító szervezetek által szolgáltatott információkat 2007. június 30-ig bezárólag tartalmazzák. Az alábbi grafikonok helyes értelmezéséhez ismernünk kell a hivatkozott szabványok életútját. Míg az ISO 22000 szabvány végleges verziója 2005. szeptemberében (MSZ EN ISO 22000:2005 – 2005 októberében) került kiadásra, addig az IFS és BRC szabványok viszonylag hosszú életpályát jártak be. Az IFS szabvány 1. változata 2002 márciusában, a BRC 1998-ban jelent meg. Jelenleg mindkét szabványnak 4. változata van érvényben. Ezen információk tükrében már nem is tûnik olyan alacsonynak az ISO 22000 szabvány 22%-os részesedése.
Az IFS szabvány ilyen irányú elterjedését indokolhatja, hogy hazánkban az e szabványt támogató multinacionális kereskedelmi láncok (Auchan, Cora, Metro, Spar stb.) több beszállítóval, sajátmárkás termékgyártóval rendelkezhetnek, mint a BRCt elõtérbe helyezõk. Az élelmiszer-ipari ágazat a vállalkozások méretét tekintve meglehetősen heterogén. Azonban a 3. ábra alapján érzékelhetjük, hogy a nagyvállalatok élen járnak az élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerek alkalmazása terén, ugyanis számuk ezen aránynál kisebb. 

Az általuk foglalkoztatottak létszámából adódóan minõségügyi csoportokkal rendelkeznek amelyeknek feladata, hogy az alkalmazható szabványok változásait nyomon kövessék, azok követelményrendszerét bevezessék. Azonban az ISO 22000 szabvány követelményeit alkalmazó szervezetek aránya szinte tükrözi az iparág méretbeli eloszlását. Ami azt jelenti, hogy a nagy-, közép- és kisvállalatok azonos arányban figyeltek fel a szabvány megjelenésére és alkalmazták annak követelményrendszerét.

Nem ugyanez az arány az IFS szabvány szerinti ÉBIR-t alkalmazó szervezetek körében. Ez abból a már többször hangsúlyozott megállapításból adódik, hogy a szabvány ellenõrzõ lista szerû követelményrendszere nem feltétlenül veszi figyelembe a szervezet méretét, és nem utolsósorban az élelmiszer-láncban betöltött szerepét. Továbbá a magas szintû (higher level) követelmények közül nem egy financiális terhet is jelent a vállalkozás számára, amely akadályt a közép- és nagyvállalatok könnyebben tudják venni.

 

A felmérés részét képezte az auditok során tapasztalt jellemző hiányosságok elemzése is, azonban az adatelemzést elősegítő tanúsító szervezetek közül összesen két társaság jelzett rendszeresen előforduló eltéréseket. Így mélyreható következtetések levonása nélkül, de az adatok elemzésével tekintsük át az auditok során tendenciózusan felmerülő nem-megfelelőségeket, amelyek a következők voltak:

1. Jogszabályok nyomon követésének hiánya
Mind a hazai, mind az uniós jogszabályi előírások nyomon követésére fizetős és térítésmentes szolgáltatások is rendelkezésre állnak. A probléma oka elsősorban azok változásának
gyakoriságában keresendő.

2. Hiányos GMO és allergén deklarációk
A tapasztalatok szerint az allergén információk mára az élelmiszer-biztonsági irányítási rendszert működtető szervezeteknél jól körülhatárolódtak. A jelenlegi 12 allergén 2007. december 23-i hatállyal további két allergén összetevővel (csillagfürt és abból készült termékek, puhatestűek és abból készült termékek) egészül ki. Ezen termékek jelenléte vagy lehetséges előfordulása
jellemzõen feltüntetésre kerül a termékek csomagolásán. Más a helyzet azonban a GMO (Genetikailag Módosított Organizmus) termékekkel. Ezen élelmiszerek alacsony fogyasztói elfogadottsága ellenére minden bizonnyal már jelen vannak táplálékunkban (nem véletlen a 0,9%-os küszöbérték), azonban ezt a gyártók nem szívesen vállalják fel. Jellemző, hogy a gyártó az alap- és segédanyag beszállítótól egy „GMO-t tartalmazhat” szöveget tartalmazó specifikációt kap. Ennek következményeként
a) A jogszabályi előírásnak megfelelően feltünteti a készterméken a GMO tartalmat (pl.: géntechnológiával módosított szójából előállított szójafehérjét tartalmaz) és ezzel vállalja a fogyasztók elpártolását.
b)Kockáztatja, hogy a GMO jelenlét a küszöbérték alatti és nem jelöli a terméken (helytelen magatartás).
c) Beszállítót vált és olyan terméket keres, amelynek specifikációjában a „GMO mentes” felirat szerepel. Itt kell megjegyezni, hogy egy magyarországi felmérés szerint a véletlenszerűen kiválasztott húsipari termékek 58%-a tartalmazott szóját. Vajon közülünk hányan találkoztak GMOt tartalmazó élelmiszerrel?

3. Nem eléggé részletes higiéniai eljárások A higiéniai feltételek biztosításához számos eszköz áll rendelkezésre. Bízva abban, hogy ez a nem-megfelelőség egy kiragadott példa, meg kell állapítani, hogy egy félkészült szervezetnél a higiénia kérdése nem szabad, hogy problémát jelentsen. Az, hogy ennek biztosítását, illetve ellenőrzését milyen részletességgel szabályozza, meglehetősen szubjektív megítélés alá esik. Objektív ebben az esetben a szabályozás eredménye lehet.


4. PRP-k és mPRP-k közötti különbségek megértésének hiánya Az ISO 22000 szabvány „hozománya” ezen kifejezések nehézkes értelmezése. Valójában csupán magától a kifejezéstől idegenkedünk, ugyanis ezek „… olyan higiénikus környezet fenntartásához szükséges alapfeltételek és -tevékenységek, amelyek megfelelőek a gyártáshoz…”
(lásd: MSZ EN ISO 22000:2005). Ezen alapfeltételeket eddig is megteremtettük és szabályozásukat eddig is rögzítettük. Következésképp az mPRP fogalma hasonló, a különbség pusztán az, hogy ezen pontok a veszélyelemzés során kerülnek azonosításra. A veszélyelemzés hozza azt az eredményt, hogy ezek meghatározása szükséges. Természetesen a nem „önállóan” felkészülő szervezeteknél a tanácsadó feladata ezen kifejezése egyértelművé tétele.





Összefoglalás

Az élelmiszerek biztonságosságának megítélése igen vegyes helyzetképet tár elénk. Az illetékes hatóságok, szervezetek jelentései javuló tendenciát mutatnak, azonban a feltárt előírásoktól való eltérések magukban hordozzák a bizonytalanságot, nevezetesen azt a tényt, hogy fennáll annak a lehetősége, hogy bárki szennyezett élelmiszerrel kerüljön kapcsolatba. Továbbá ezt a bizonytalanságot felerősítik a – média által is felkapott – élelmiszer-biztonsági incidensek. Ennek egyik oka lehet, hogy arányaiban kevés az élelmiszerek biztonságosságát eredményező módszerek rendszerszerű alkalmazásának száma. Ez sem véletlen, ha az illetékes szervezetek, iparágak közötti kommunikáció nem megfelelően működik, és az érdekeltek nem értesülnek ezen rendszerek alkalmazásával elérhető eredményekről. Gondoljunk csak arra, hogy amíg a minőségüggyel foglalkozó folyóiratokban már többször méltatásra kerültek a már említett rendszerszabványok, addig hasonló témával foglalkozó cikkek ritkán jelennek meg élelmiszeripari szaklapokban. Fennáll annak a lehetősége is, hogy az élelmiszerlánc tagjai már tudomást szereztek az ISO 22000 szabványról, azonban bizalmukat vesztették az ISO szabványokkal szemben (hivatkozással Tunkli Gábor: Renitens levél a szakmának című cikkére). Ebben az esetben a tanácsadók és audi-torok felelőssége, hogy tevékenységüket felelőséggel
végezzék. Bármennyire is indokoltan méltatott szabványról beszélünk az ISO 22000:2005 esetében, természetesen kötelezővé nem tehetjük. Egyrészt tapasztalhatjuk ennek következményét a HACCP rendszerek esetében, másrészt az emberi természetből adódóan ami kötelező, az rossz elv lépne életbe. El kell indulnia egy olyan természetes folyamatnak, amelynek során az élelmiszerlánc azon tagjai, akik/amelyek tevékenységüket hivatásuknak tekintik, kialakítják saját – ISO 22000 szabvány szerinti – élelmiszer-biztonsági irányítási
rendszerüket, hogy az egyfajta garanciaként szolgáljon a fogyasztók számára. Azáltal, hogy a magukkal szemben támasztott követelményeket beszállítóiknál is érvényesítenék a szabvány alkalmazása védjeggyé válhatna. Természetesen nem kisebb a feladatunk nekünk tanácsadóknak és auditoroknak sem, hogy a saját negatív attitűdjeinket félretéve ezt az iparágat az elvárásoknak megfelelően képviseljük.