Hazánkban is bemutatták a világszerte ma megjelent Élő Bolygó Jelentést. A World Wildlife Found (WWF) friss kutatási adatokra támaszkodó átfogó jelentése riasztó adatokat közöl: a Földön található gerinces fajok populációi 58 százalékkal szorultak vissza, míg az édesvizekben élő fajok 81 százalékos csökkenést mutatnak az 1970-es adatokhoz képest. Mivel a drasztikus veszteség legfőbb oka az emberi tevékenység, a 25 éves WWF Magyarország a tendencia megváltoztatása érdekében a természeti erőforrásokkal való bánásmód átalakítását sürgeti.

A gerinces fajok populációinak jelenlegi 58 százalékos visszaszorulása a becslések szerint tovább romlik: ha változatlan módon és mértékben használjuk továbbra is a Föld erőforrásait, akkor 2020-ra ez az adat már 67 százalékos veszteséget jelenthet (az 1970-ben megfigyelt állapotokhoz képest). A legnagyobb mértékben az édesvízi fajok sínylették meg az elmúlt évek kizsákmányoló folyamatait. Az édesvízi élőhelyek, amilyenek a vizesélőhelyek, folyók és tavak, különösen jelentős értéket hordoznak az emberi élet fennmaradása szempontjából. E fajok populációinak mérete azonban 81 százalékos visszaesést szenvedett el az utóbbi négy évtizedben.

A tengeri élőhelyek sincsenek sokkal jobb helyzetben. Közöttük a Föld legnagyobb fajgazdagságú élőhelyeinek számító korallzátonyok vannak a legnagyobb veszélyben. A tudósok elemzése szerint 2015–2016-ban történt meg a földtörténet harmadik legnagyobb mértékű korallpusztulása, ami miatt a korallzátonyok háromnegyede van a teljes pusztulás közvetlen veszélyében. A populációk csökkenésének még mindig az egyik legfőbb oka az emberi tevékenység, illetve az emberi tevékenység hatására felgyorsult éghajlatváltozás.

„A jelentésből világosan kitűnik, hogy a globális gazdasági folyamatok teljes és haladéktalan átalakítására van szükség egy fenntartható, egyetlen bolygó erőforrásainak megfelelő mértékű termelői-fogyasztói magatartás eléréséhez – foglalta össze Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója. – Az elmúlt negyed században számtalan eredményt sikerült elérnünk partnereinkkel együtt, számos élőhely és populáció hazai védelme érdekében. A jelentésből azonban látszik, hogy itthon is rengeteg feladat vár ránk, és rohamosan fogy az idő, ami alatt ezeket megtehetjük. Ki kell venni részünket a bolygó megmentéséből, ha szeretnénk, hogy a jövő generációi is részesüljenek a tiszta levegőből, az ivóvízből, a termőföld adta egészséges élelmiszerekből, és mindabból, amitől az emberiség egészsége és jóléte függ. A folyamathoz pedig mindannyiunkra szükség van, mert csak együtt sikerülhet” – fejezte be az igazgató.

A jelentés szerint a szárazföldi rendszerek pusztulásának legjellemzőbb példája a dél-amerikai Cerrado szavannák eltűnése. Egyedül ezeken a mozaikos, bokorerdőkkel borított szavannákon fordul elő a sörényes hangyász. A ritka sörényes farkas és a jaguár mellett itt él számos helyi őslakos közösség is, egy egyre szűkülő területen. A Cerrado több mint fele már mezőgazdasági terület, ahol elsősorban a világszinten növekvő szójakereslet kielégítését célzó földeken, nagyipari mezőgazdaság folyik. Dél-Amerikában a szójatermesztésre szánt földterületek 1990-ben 17 millió hektárt tettek ki, de ugyanez a szám 2010-re már 46 millió hektárra emelkedett. A szója iránti világkereslet legnagyobb hányadát az állattakarmányozás teszi ki, vagyis a globális húsigény növekedésével együtt jár a szója iránti kereslet, és így az olyan érzékeny élőhelyek elvesztésének veszélye is, amilyenek a Cerrado szavannák, az Amazonas vidéke vagy a Gran Chaco mélyföld.

A Duna–Kárpátok régióban az utóbbi két évszázadban a vadászat és az élőhelyek visszaszorulása miatt drámaian lecsökkent az erdei nagyragadozók létszáma. Ez a trend azonban az utóbbi években megfordulni látszik, köszönhetően az Európai Unió Élőhelyvédelmi és Madárvédelmi Irányelveinek, amelyek stabil hátteret szolgáltatnak az európai természetvédelemnek. „Az eurázsiai hiúz, a szürkefarkas és a barnamedve visszatérése azt mutatja, hogy a természet megújulása lehetséges a támogató politikai szándék, az előremutató szabályozási keretrendszer és az elkötelezett támogatók összefogásával. Jó példa erre az elmúlt hetekben elért kormányzati döntés, amely Romániában teljes tiltás alá helyezte a nagyragadozókat érintő trófeavadászatot” – foglalta össze Andreas Beckmann, a WWF Duna–Kárpátok Programirodájának igazgatója.

A vízhőmérséklet emelkedése megzavarja az ún. zátonyszimbiózist és az ott élő organizmusok egészséges működését. Ilyenkor a virágállatokhoz tartozó korallpolipok kivetik magukból a szöveteikben élő és a rendszer egészséges egyensúlyáért felelős algákat, aminek nyomán a zátonytelepek kifehérednek, majd a korallok elpusztulnak. A felmelegedés következtében sokasodnak a korallzátonyok élővilágát érintő betegségek, és az ezzel együtt járó táplálékhiány is hozzájárul a páratlan gazdagságú korallzátonyok elnéptelenedéséhez.

A világ vízkészleteinek mindössze 0,01 százaléka édesvíz, amely a Föld felszínének csupán 0,8 százalékát borítja. Látszólag csekély jelenlét ellenére az édesvízi élőhelyek a ma ismert földi fajok mintegy 10 százalékának élőhelyéül szolgálnak. „Az édesvízi élőhelyeket különösen nehéz megóvni, hiszen ezek jelentős mértékben ki vannak téve az ember okozta változásoknak. A folyószabályozások, a gátak, a vízszennyezés, az inváziós fajok és a nem fenntartható vízhasználat okozta ártalmak visszaszorításában csakis szemléletváltozással lehet eredményeket elérni” – foglalta össze Gruber Tamás, a WWF Magyarország vizesélőhely-védelmi programjának vezetője.

A drámai globális helyzet alapvető oka, hogy az emberiség ökológiai lábnyoma sokkal nagyobb, mint a Föld eltartóképessége. Jelenleg másfélszer annyi erőforrást használunk fel, mint amennyi a természetben újratermelődik, ami nemcsak oda vezet, hogy az erőforrások egy része hamarosan elfogyhat (pl. ivóvíz), de egyben azzal is jár, hogy az ökoszisztéma állapota folyamatosan romlik. 

Cikk forrása: www.piacesprofit.hu/klimablog/sokkolo-adatok-nagyon-beteg-a-bolygonk/