Volt idő, amikor minden emberi tudásnak egyetlen tárolóhelye volt: az emberi elme. Amit valaki tudott, azt megjegyezte, elmesélte, megtanította másoknak. Ha azonban az információt senki nem őrizte meg, az egyszerűen eltűnt.
Aztán megjelent az írás, és valami alapvetően megváltozott.
Az információ először vált függetlenné attól az embertől, aki létrehozta.
Egy gondolat már akkor is fennmaradhatott, amikor a szerzője nem volt jelen. Átadhatóvá vált olyan embereknek, akik soha nem találkoztak egymással, és olyan generációknak is, amelyek évszázadokkal később születtek meg. Az emberi emlékezet többé nem volt a tudás egyetlen őrzője.
Ez önmagában hatalmas fordulat volt. De az információ még mindig nehezen terjedt. Egy kézzel másolt könyv elkészítése hosszú időt vett igénybe, ezért a tudás tárolhatóvá vált ugyan, de széles körben még nem volt hozzáférhető.
A következő nagy változást a könyvnyomtatás hozta el.
Az írás megőrizte az információt. A nyomtatás megsokszorozta.
Ettől kezdve ugyanaz a gondolat már nem egyetlen példányban létezett. Sokszorosíthatóvá, terjeszthetővé és egyre szélesebb körben hozzáférhetővé vált. A tudás fokozatosan kilépett a szűk közösségek, intézmények és kiváltságos csoportok világából.
Az információ története azonban valójában ennél is érdekesebb. Ha végignézzük az emberiség fejlődését, három alapvető tevékenységet látunk: az információ létrehozását, tárolását és feldolgozását.
Kezdetben mindhárom az emberben történt. Az ember gondolta ki az információt, az ember emlékezett rá, és az ember értelmezte.
Az írással a tárolás részben levált az emberi emlékezetről. A könyvnyomtatással a tárolt információ tömegesen sokszorosíthatóvá vált. Később a számítógép átvette a feldolgozás egy részét, az internet pedig szinte azonnal hozzáférhetővé tette a világ tudásának jelentős részét.
Most pedig egy újabb határvonalhoz érkeztünk.
A mesterséges intelligencia már nemcsak tárolja és továbbítja az információt. Képes összefüggéseket keresni, mintázatokat felismerni, tartalmat létrehozni és olyan eredményt előállítani, amelyet nem egy ember írt meg előre lépésről lépésre.
És éppen ez teszi a jelenlegi változást történelmi jelentőségűvé.
Az írás leválasztotta az információt az emberi emlékezetről. A nyomtatás leválasztotta a tudás terjedését a kézi másolás korlátairól. A számítógép részben leválasztotta a feldolgozást az emberi munkáról.
A mesterséges intelligencia pedig azt a kérdést teszi fel: leválasztható-e az új információ létrehozása is az emberről?
A válasz még alakul. De egy dolog biztos: az emberiség történetének nagy információs fordulópontjai soha nem pusztán technológiai változások voltak. Mindegyik átalakította azt is, hogyan dolgozunk, hogyan tanulunk, hogyan hozunk döntéseket, és végső soron azt is, hogyan gondolkodunk önmagunkról.
Az információ története mindig az ember története volt. A mesterséges intelligencia korának nagy kérdése az, hogy ez így marad-e.