2026. augusztus 2. Ezt a dátumot sok szervezet már jó ideje beírta a megfelelési naptárába. Az AI Act alkalmazása ugyanis lépcsőzetesen történik, és ez az időpont az egyik legfontosabb mérföldkő.
Most azonban felmerült a kérdés: mi történik, ha az Európai Unió részben átírja a menetrendet?
A jelenlegi elképzelések alapján ugyanis nem feltétlenül az egész AI Act alkalmazását halasztanák el. Ennél jóval összetettebb megoldás körvonalazódik: a szabályozás jelentős része az eredeti ütemezés szerint alkalmazandóvá válhat, miközben a nagy kockázatú AI-rendszerekre vonatkozó egyes követelmények több időt kaphatnak.
Ez fontos különbség.
A halasztás ugyanis nem azt jelenti, hogy az AI Actet félre lehet tenni.
A tervek szerint a 2026. augusztus 2-i alkalmazási szakaszt részben kettébontanák. Az általános rendelkezések jelentős része továbbra is életbe léphetne, miközben a nagy kockázatú AI-rendszerekre vonatkozó szabályok egy része későbbi időpontra tolódhatna.
Az elképzelések alapján bizonyos nagy kockázatú AI-rendszerek követelményeinek alkalmazása akár 2027 végére is átkerülhet, míg az AI Act I. mellékletéhez kapcsolódó egyes követelmények esetében akár 2028 is szóba kerülhet. Ez azt jelentené, hogy a nagy kockázatú rendszerek teljes szabályozási rendszerének alkalmazása egyes esetekben nagyságrendileg másfél évvel későbbre kerülhet.
Első hallásra ez jelentős könnyítésnek tűnik. A vállalkozások szempontjából azonban van egy komoly veszélye a „halasztás” szónak: könnyű úgy értelmezni, mintha mostantól nem lenne teendő.
Pedig a halasztott határidő és a halasztott felkészülés nem ugyanaz.
Ha egy szervezet még azt sem tudja pontosan, milyen AI-rendszereket használ, milyen célból alkalmazza azokat, kiket érintenek, milyen adatokat dolgoznak fel, és milyen kockázati kategóriába tartozhatnak, akkor egy későbbi alkalmazási határidő önmagában nem oldja meg a problémát. Legfeljebb több időt ad annak rendezésére.
Ráadásul nem minden AI Act-kötelezettség kerülne későbbre. A szabályozás más rendelkezései továbbra is az eredeti vagy már meghatározott ütemezés szerint válhatnak alkalmazandóvá. Ezért különösen veszélyes lenne egy általános „elhalasztották az AI Actet” következtetés.
A valós helyzet ennél jóval pontosabb megközelítést igényel: melyik követelményről, melyik AI-rendszerről, melyik szervezeti szerepkörről és pontosan melyik alkalmazási időpontról beszélünk?
A másik nagy kérdés maga a jogalkotási idő. Egy határidő módosításához nem elegendő, hogy megszülessen egy politikai vagy szakmai elképzelés. A változtatást megfelelő jogalkotási eljárásban el is kell fogadni, majd ki kell hirdetni. Amíg ez nem történik meg, a szervezeteknek különösen óvatosan kell kezelniük minden olyan hírt, amely kész tényként beszél a halasztásról.
Technikailag még lehetséges lehet a módosítás időben történő elfogadása. A „lehetséges” azonban nem ugyanaz, mint az „elfogadott”.
A vállalkozások számára ezért most nem a kivárás a legjobb stratégia. Érdemes folytatni az AI-rendszerek feltérképezését, a szervezeti szerepkörök meghatározását és a kockázati besorolást. Ha valóban több idő áll majd rendelkezésre, az előny. Ha azonban a módosítás nem, vagy nem a várt formában valósul meg, a felkészülés akkor sem veszett kárba.
A határidő változhat. A kockázat nem vár.
Az AI Act körüli következő hónapok egyik legfontosabb tanulsága éppen ez lehet: nem azt kell figyelni, hogy „elhalasztották-e az AI Act-et”, hanem azt, hogy pontosan mely követelmények alkalmazása, kik számára és meddig változik.