A mesterséges intelligenciáról szóló szabályozás egyik legfontosabb – és egyben legösszetettebb – területe a nagy kockázatú AI-rendszerek köre. Az AI Act ugyanis nem minden mesterségesintelligencia-rendszert kezel azonos módon: minél nagyobb hatással lehet egy rendszer az emberek biztonságára vagy alapvető jogaira, annál szigorúbb követelmények kapcsolódhatnak a fejlesztéséhez és használatához.
A nagy kockázatú AI-rendszerek alapvetően két nagy csoportba sorolhatók. Az egyikbe azok a rendszerek tartoznak, amelyek bizonyos szabályozott termékekhez vagy azok biztonsági elemeihez kapcsolódnak. Ilyen esetben az AI-rendszer minősítését az is befolyásolja, hogy a kapcsolódó termékre milyen uniós termékbiztonsági és megfelelőségértékelési szabályok vonatkoznak.
A másik nagy csoportot az AI Act III. mellékletében meghatározott felhasználási területek adják. A rendelet itt konkrétan felsorolja azokat a területeket és alkalmazási célokat, amelyek esetében az AI használata jelentős kockázattal járhat. Nem önmagában az számít tehát, hogy egy rendszer mesterséges intelligenciát használ-e, hanem az is, hogy mire, milyen környezetben és milyen döntések támogatására alkalmazzák.
Ez a gyakorlatban különösen fontossá teszi az AI-rendszerek szervezeti szintű feltérképezését. Egy vállalkozásnak nem elegendő annyit tudnia, hogy használ mesterséges intelligenciát. Azt is meg kell vizsgálnia, hogy az adott rendszer milyen feladatot végez, kiket érint, milyen döntésekre lehet hatással, és ezek alapján milyen kockázati kategóriába kerülhet.
A nagy kockázatú AI-rendszerekkel kapcsolatban azonban jelenleg nemcsak az a fontos kérdés, hogy mely rendszerek tartoznak ebbe a körbe, hanem az is, hogy mikor válnak alkalmazandóvá a rájuk vonatkozó részletes követelmények. Az AI Act alkalmazási ütemezése ugyanis az európai szabályozási változások egyik kiemelt témájává vált.
A háttérben egy szélesebb uniós törekvés áll. Az Európai Unió egyre intenzívebben vizsgálja, hogyan lehetne csökkenteni a vállalkozások szabályozási és adminisztratív terheit, miközben az európai gazdaság versenyképességét is javítani szeretné. Az európai vállalkozások ugyanis globális versenyben működnek, többek között kínai, amerikai és más ázsiai szereplőkkel szemben, ezért egyre hangsúlyosabb kérdéssé válik, hogy a szabályozás miként tud egyszerre megfelelő védelmet és innovációbarát környezetet biztosítani.
Ez a változási folyamat ráadásul nem kizárólag az AI Actet érinti. Hasonló egyszerűsítési és módosítási törekvések jelennek meg más jelentős uniós szabályozások, többek között a NIS2 és a GDPR környezetében is. A következő időszak ezért a vállalkozások számára nemcsak új követelményeket, hanem folyamatosan változó szabályozási környezetet is jelenthet.
A legfontosabb feladat most nem az, hogy a szervezetek kivárjanak, hanem hogy pontosan tudják, milyen AI-rendszereket használnak, és azok milyen szabályozási kategóriába tartozhatnak. A határidők változhatnak, a követelmények alkalmazása módosulhat, de egy dolgot nem lehet az utolsó pillanatban pótolni: annak ismeretét, hogy a szervezetnél hol, mire és milyen kockázattal használják a mesterséges intelligenciát.