Az energetikai szektorban a megfelelés egyik leginkább alulértékelt területe az adatszolgáltatás. Sok engedélyes számára a MEKH felé történő jelentések rutinfeladatnak tűnnek, amelyeket évente egyszer „le kell adni”, miközben a valódi kockázat nem az adatszolgáltatás meglétében, hanem annak minőségében, teljességében és ellenőrizhetőségében rejlik. Ezt erősítette meg a közelmúltban a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal ellenőrzési gyakorlata is.
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal 2025 elején közzétett döntése szerint több földgáz- és villamosenergia-elosztói engedélyes esetében a 2023. évre vonatkozó adatszolgáltatások nem feleltek meg az előírásoknak. Az ellenőrzések eredményeként három villamosenergia-elosztóra összesen 12,75 millió forint bírságot szabtak ki, míg egy földgázelosztó figyelmeztetésben részesült. A jogsértések oka nem szándékos adateltitkolás volt, hanem tipikusan olyan megfelelési hibák, amelyek sok más szervezetnél is előfordulnak.
Az első és leggyakoribb probléma a pontatlan adatok szolgáltatása. A MEKH nem pusztán adatokat kér, hanem olyan minőségi mutatókat, amelyek a szolgáltatás színvonalát, az ellátásbiztonságot és az ügyfélkiszolgálás megfelelőségét hivatottak bemutatni. Amennyiben az adatok forrása nem egységes, a számítási módszertan nem dokumentált, vagy az egyes szervezeti egységek eltérően értelmezik ugyanazt a mutatót, az adatszolgáltatás formailag ugyan teljesül, tartalmilag azonban hibás lesz. A hatósági ellenőrzés szempontjából ez nem technikai hiba, hanem jogsértés.
A második tipikus hiba a hiányos adatszolgáltatás. Az ellenőrzések során több esetben derült ki, hogy bizonyos kötelező adatkörök nem kerültek benyújtásra, vagy csak részlegesen szerepeltek a jelentésekben. Ennek oka gyakran az, hogy a vállalat belső nyilvántartásai nem fedik le teljes körűen a MEKH által elvárt struktúrát, illetve nincs egyértelmű felelőse annak, hogy minden előírt adat valóban bekerüljön a végleges jelentésbe. A hatóság szempontjából azonban a hiány nem magyarázható belső szervezési problémákkal.
A harmadik probléma az adatszolgáltatás és a tényleges működés közötti eltérés. Előfordul, hogy a jelentések „papíron” megfelelnek az elvárásoknak, miközben a működés valós folyamatai más képet mutatnak. A MEKH ellenőrzési gyakorlata egyre inkább arra irányul, hogy az adatok mögött álló folyamatok is ellenőrizhetők legyenek. Ha egy minőségi mutató nem támasztható alá belső dokumentumokkal, naplókkal vagy rendszerszintű adatokkal, az adatszolgáltatás hitelessége megkérdőjeleződik.
A negyedik tipikus hiba az adatszolgáltatás megfelelőségének alulértékelése vezetői szinten. Sok szervezetnél a MEKH-jelentés elkészítése operatív feladatként jelenik meg, amely nem kap megfelelő kontrollt a jogi, compliance vagy vezetői oldalon. Ennek következménye az, hogy a benyújtott adatok nem esnek át valódi belső ellenőrzésen, és csak a hatósági vizsgálat során derülnek ki a hiányosságok. A bírságokkal érintett ügyek tanulsága, hogy az adatszolgáltatás nem adminisztratív mellékfeladat, hanem megfelelési kockázat.
Az ötödik, gyakran figyelmen kívül hagyott probléma az utólagos korrekciók félreértelmezése. Bár a MEKH az ellenőrzések során lehetőséget adott a helytelen adatok javítására, ez nem jelenti azt, hogy az eredeti jogsértés ne állt volna fenn. A bírságok kiszabása egyértelműen jelzi, hogy az utólagos korrigálás nem mentesít a felelősség alól, legfeljebb enyhítő körülményként értékelhető. A megfelelés bizonyítása mindig az első benyújtott adatszolgáltatás minőségén múlik.
Az érintett ügyekben szereplő társaságok – köztük az MVM Főgáz Földgázhálózati Kft., az MVM Démász Áramhálózati Kft., az MVM ÉMÁSZ Áramhálózati Kft. és az OPUS TITÁSZ Áramhálózati Zrt. – esete jól mutatja, hogy még nagy, tapasztalt piaci szereplők esetében is komoly kockázatot jelenthet az adatszolgáltatás megfelelősége.
A MEKH-adatszolgáltatás tehát nem pusztán jelentési kötelezettség, hanem a szolgáltató működésének tükre. A pontatlan, hiányos vagy nem alátámasztható adatok nemcsak bírsághoz vezethetnek, hanem hosszabb távon a hatósági bizalom megingását is eredményezhetik. Az energetikai vállalatok számára a legfontosabb tanulság az, hogy az adatszolgáltatás megfelelősége nem technikai részletkérdés, hanem stratégiai compliance-kérdés.