Az információrobbanás és az informatika határtalanul gyors fejlődésének korát éljük, ami gyakorlatilag minden tekintetben átalakítja életünket pozitív és negatív irányban egyaránt. 

Az ún. „Big Data” kifejezés jelöli az adatállományok összességét, ami már túl nagy és túl komplex ahhoz, hogy a hagyományos módon és eszközökkel kezelhető legyen. 
A változás leginkább három V-betűs angol szóval jellemezhető: 

1. Volume (térfogat, mennyiség): az egész világon tárolt adatok tömege exponenciális arányban növekszik, elérte 2013-ban az 1,2x 1021 bvte összmennyiséget (2015-re ez szám várhatóan a mai hat-, hétszeresére nő). Ugyanakkor rendkívül gyors ütemben csökken az adatok tárolásnak költsége: míg 1980-as években 1 gigabyte (109byte) adatmennyiség tárolása 1 millió dollárba került, addig 2010-ben ez az összes már csak 10 centet (!) tett ki.

2. Velocity (sebesség): a viharos gyorsasággal növekvő igények kielégítésére az adatok generálásának, gyűjtésének, tárolásának, feldolgozásának és átvitelének sebessége hatványozott mértékben nő.

3. Variety (változatosság):  az állandóan és mindenütt képződő adatok forrását képezheti bármely dokumentum, telefonhívás, műszeres mérés, videofelvétel, pénzügyi tranzakció és így tovább. Bármit tesz vagy nem tesz az ember, biztos lehet benne, hogy ezt valahol feljegyzik és tárolják. A minőségügyi szakemberek nem elégedhetnek meg többé eddigi ismereteikkel, hanem meg kell tanulniuk az új lehetőségek és kihívások kezelését.

Az információs társadalom nagy lehetőségeket rejt magában és a minőségügyi szakembernek ki is kell használnia azokat a sajt szervezetének a továbbfejlesztése és a jól megalapozott döntéshozatal érdekében.
Az adatok elemzése például hozzásegítheti a vállalatot különböző előzetes ismeretek megszerzéséhez: egy bank jelzáloggal terhelt ügyfelei közül kinél merülhet fel a végtörlesztés lehetősége; melyik vevőről tételezhető fel, hogy a közeli jövőben elpártol tőlünk, így még időben lehet ellenintézkedéseket tenni; a várandós női vevők számára külön speciális ajánlások tehetők; a bűncselekmények előrejelzése és kivédése; a szállítójárművek valószínű meghibásodásának ismeretében  preventív karbantartás rendelhető el.


 Az említett kérdések döntési fa alakjában vizuálisan is ábrázolhatók. Ez a néhány kiragadott példa jól szemlélteti az adatbázisok által a kezünkbe adott hatalom nagyságát, amivel élni kell tudni, de ehhez az egész emberi mentalitás megváltoztatására van szükség.
A pontosságra való törekvés helyett inkább a valószínűségek ismerete kerül előtérbe, amit a végtelenül sok adat mégis kellőképpen alá tud támasztani. Az adatok rendelkezésünkre álló sokasága elősegíti az oksági kapcsolatok és más összefüggések feltárását anélkül, hogy a korábbiakhoz hasonló költséges elemzési eljárásokra lenne szükség.

A számítógépes háttér nem a bizonyosság, hanem a valószínűség alapján rövid időn belül megadja az optimális közelítéseket. Nem tárja fel ugyan a háttérben a meghúzódó oksági összefüggéseket, de az adott helyzet ismerete legtöbbször elég a megfelelő intézkedések kidolgozásához. A komputer irányította társadalmakban a kormányokra és a nemzeti döntéshozókra is nagy felelősség hárul az adatokkal való visszaélések megakadályozása érdekében.
Az elmondottak alapján világos, hogy már meg is kezdődött a minőségügyi szakma átértékelése. Az átalakulás során értelmüket vesztik a hagyományos feladatok, mint például a minőség felett való őrködés, mivel azt átveszik a tőlünk a számítógépek. A minőségügyi szakembereknek azokra a területekre kell koncentrálniuk a figyelmüket, amelyek még a legnagyobb adatbázisok birtokában sem jelezhetők előre. Mit tegyenek tehát?

Először is próbáljanak felfedezni maguknak teljesen új területeket; álmodozzanak, keressenek új kalandokkal és találjanak fel új innovációkat. Kiegészítve eddigi szakmai ismereteiket, fejlesszenek ki magukban olyan új képességeket, mint a harmónia, a dizájn az anekdotázás, az empátia és a játék. A dizájn itt az új minták és lehetőségek feltárását jelzi a szépség megvalósítása érdekében.
A jó mesélő meggyőzően tudja előadni az ötletei. Az empátia beleérző képességet jelent az emberek emócióinak megértéséhez. A játék azt jelenti, hogy a szakember élvezi az életet és megpróbál örömet varázsolni mások arcára is. Nem kell félnie a 21. század nagy informatikai kihívásaitól annak a minőségügyi szakembernek, aki a naprakész szakismeretek mellet megújuló és állandóan fejlődő szemlélettel is rendelkezik.

cikkforrása: hu Liu: Breaking Down Barriers. Quality Progres, January 2014, 16-22