Az auditálás számos olyan alapelvre épül, amely elősegíti, hogy az audit eredményes és megbízható eszközzé váljon egy cég számára, amely támogatja a menedzsment küldetését és intézkedéseit. Egy audit akkor eredményes, ha információt szolgáltat arról, hogy mit tehet egy szervezet működésének fejlesztése érdekében. Ezeknek az alapelveknek a betartása szükséges ahhoz, hogy megfelelő és elegendő auditkövetkeztetések kerüljenek megfogalmazásra.

Az auditálás az alábbiakban részletezett hat alapelvre épül, amelyet az auditorok és a környezetirányítási vezetőnek be kell tartaniuk:

a) Tisztességes magatartás a szakmai hozzáértés alapja
- munkájukat becsületesen, gondosan és felelősséggel végezzék;
- tartsák be és tegyenek eleget az alkalmazható jogszabályi követelményeknek;
- bizonyítsák felkészültségüket munkavégzés közben;
- munkájukat pártatlanul végezzék, azaz maradjanak becsületesek és elfogulatlanok minden üzleti kapcsolatukban;
- legyenek érzékenyek minden hatásra, ami befolyásolhatja véleményüket egy audit végrehajtása során.

b) Tárgyilagosság: a valóságnak megfelelő és pontos jelentés kötelezettsége
Az audit megállapításai, az audit következtetései és az auditjelentések a valóságnak megfelelően és pontosan kell hogy tükrözzék az audit tevékenységeket. A jelentésnek ki kell térnie az audit során tapasztalt jelentős akadályokra, valamint az auditcsoport és az auditálás alatti szervezet közötti megoldatlan véleményeltérésekre. A kommunikáció legyen a valóságnak megfelelő, pontos, tárgyilagos, jól időzített, világos és teljes.

c) Kellő szakmai gondosság: szorgalom és ítélőképesség alkalmazása az auditálás során
Az auditorok járjanak el kellő fontossággal feladatuk fontosságának, valamint az audit ügyfele és más érdekelt felek által beléjük helyezett bizalomnak megfelelően. Fontos tényező a kellő szakmai gondossággal végzett munkájukban, hogy rendelkeznek az átgondolt döntések meghozatalának képességével minden audithelyzetben.

d) Bizalmasság: az információk biztonsága
Az auditorok legyenek körültekintőek a munkájuk során megszerzett információk felhasználásában és megóvásában. Az auditor vagy az audit ügyfele ne használja fel az auditinformációkat nem helyénvaló módon személyes haszon céljára vagy olyan módon, amely sérti az auditálás alatti szervezet jogos érdekeit. Ez a fogalom magában foglalja az érzékeny és bizalmas információk megfelelő kezelését.

e) Függetlenség: az audit pártatlanságának és az auditkövetkeztetések objektivitásának alapja.
Az auditorok legyenek függetlenek az auditált tevékenységtől, ahol csak lehetséges, és minden esetben úgy járjanak el, hogy mentesek legyenek az elfogultságtól és az összeférhetetlenségtől. Belső auditok esetében az auditorok legyenek függetlenek a felülvizsgált funkció operatív irányítóitól. Az auditorok őrizzék meg objektivitásukat a teljes auditfolyamat során annak érdekében, hogy az audit megállapításai és következtetései csak az audit bizonyítékain alapuljanak.
Kis szervezetek esetében esetleg nem lehetséges, hogy a belső auditorok teljesen függetlenek legyenek a felülvizsgált tevékenységtől, de tegyenek meg mindent az elfogultság megszüntetésére és az objektivitás erősítésére.

f) Bizonyítékokon alapuló megközelítés: ez az ésszerű módja annak, hogy – módszeres auditfolyamatban – megbízható és reprodukálható auditkövetkeztetésekre jussanak.
Az audit bizonyítékai legyenek igazolhatók. Általában a rendelkezésre álló információkból vett mintákon alapuljanak, mivel az auditot korlátozott időtartamon belül és korlátozott erőforrásokkal végzik. A mintavételt használják helyesen, mivel ez szorosan összefügg azzal, hogy milyen mértékben lehet megbízni az audit következtetéseiben.